Rövid állapotfelmérés és életmódismertetés után megkapjuk végre az Ayurvéda emblematikus masszázsát, amelyik minden egyes prospektuban és minden egyes képen szerepel. Majdnem teljesen meztelenre kellett vetkőzni, egy papír ágyékkötőt kaptam, szinte szumósnak éreztem magam. Jöhetett az olaj a homlokra, alighanem ez a masszázs csúcspontja.

Már vízzel is rendkívül megnyugtató lenne, az olajtól szinte el is aludtam.

Vagy mintha elaludtam volna. Vagy mintha a lélek és a test akkor különvált volna egymástól, hogy aztán újra találkozzon, amikor Tudzsi megveregette a vállam: sir, várja a gőzkamra.

Ekkor állt össze a kép, miért lehet ennyi csillogó hajú embert látni a medenceparton.

A gőzkamrában minimális bezártsági érzésem volt csak, mert Tudzsi, ha nagyon meg akarna viccelni, otthagy a hatvan fokos kalodában, de a masszőr, aki valójában nem is egyszerű masszőr, ha el is ment percekre, nem feledkezett meg rólam. Mindig megkérdezte, jól vagyok-e.

A gőzt alig éreztem, a szauna lényegesen durvább, és persze a lazító olajok még védték testem. Kijöttem belőle, testpásztorom a kezembe nyomott egy zöldszínű krémet, ami olyan volt, mint a régi ultra, és azzal kellett lemosnom a kókuszolajt.

Az adataimat kiértékelték, elmondták, milyen étrendre törekedjek, és felhívták rá a figyelmem, ne egyek estére gyümölcsöt. Tanácstalanságomat látva elmagyarázták, a máj nem annyira hatékony már este a gyümölcsökkel, délelőtt és étkezések közt érdemes fogyasztani. Ennek eleget fogok tenni, és annak is: nem iszom kólát, mert az mindent lemar a belekről.