Egy itt is ismert angol közmondás szerint, ha az ember képes önmagán nevetni, élete végéig jól szórakozhat. Erről megfeledkeztem a délutáni kedélyes buszos utazáson.
160 kilométer várt ránk, azt hittem, lelkileg felkészültem rá. De nem. Erre nem lehetett. Az öt órás nyomasztó, kilátástalan pattogás az úton, a hatos fekvőrendőrön, kikészített. Ezen még csak az sem segített, hogy Galla Zsuzsa nyugtatott, ő is este érkezett korábban, és nagyon nyűgös volt.
India csücskébe, Chowarába mentünk, a legjobb helyre, ahol a tenger morajlását hallottuk a szobában, és csak azért nem láttuk, mert sötét lett.
Minden megviselt, kinyúltam, mint a pulóver, most már jöhetett az a masszázs.
