Nem lehet annál jobbat kitalálni, minthogy egy hullámoktól védett, lagúnás, napsütötte vízparton tálalják fel a napi ebédet.
És ezt még lehet fokozni: a kaját az egész Keralát hirdető, bambusszal bevont hajókon kapjuk, a személyzet figyelmes, és valami rejtélyes oknál sört nem hoz ki csak négy után, de megbocsátjuk.
A hajó a kisebb lagúnákba képtelen bekanyarodni, ezért felkészültek, nem először csinálják: egy kisebb motoros csónakkal megyünk be a házak közé.
Sárga vízen megyünk, és ebből a sárga vízből isznak, ebben a vízben mosnak, mosogatnak, fürödnek. (Na ebből a tányérból azért nem ennék.)
Nekünk ehhez képest a hajón zuhanyzónk is van.
A gyerekek egyenruhában mennek iskolába, szeretik a tollakat – Kínában a kitűzőre gerjednek -, azt kértek tőlünk.
